Másnap akcióba ment a hetes osztag. Én is mentem, szartam Ramonra, mert én harcolok, és pont. Nekem senki nem mondhatja meg, mit tegyek, pláne nem egy olyan pöcs, mint Ramon. Így nagyban mentem a harcmezőre, felfegyverkezve, hatalmas fegyverrel a kezemben, kendővel a fejemen. Most adok a faszfejeknek - gondoltam. A nyílt terepen támadtunk rá a fehérekre, és a golyók csak úgy röpködtek a levegőben. Hangos durranások, lövések hangjai dördültek el. Mivel váratlanul érte a fehéreket a támadás, valamennyien kiterültek, a többi, kevéske katona pedig eszeveszetten rohant el tőlünk, főleg tőlem. Komor képpel kezdtem el felolvasni az emberek számát, míg a többiek aggodalmas képpel figyelték, ahogy hidegvérrel gyilkolok. Nyugodtnak tűntem, de belül tomboltam, és ezt valószínűleg ők is tudták. Főleg Skuly, aki egész végig aggodalmas fejjel figyelte, ahogy szétlövök minden fehért, aki éppen az utamba kerül.
Megmutattam, hogy attól még, hogy lány vagyok, igenis tökös vagyok, és még ilyen homlokkal is kibaszott jó Nyilas vagyok. Szopja le a nem létező faszom, aki ezt nem így gondolja. Én fasz nélkül is tökös vagyok!
A többiek legyökerezve álltak. Kicsit ledöbbentek a saját kis magánakciómon.
- Jana, minden oké? - kérdezte Skuly.
- Abszolút. Na, gyerünk tovább, ezzel a tíz katonával még nem irtottuk ki az összes mocskos kis albínópatkányt! - mondtam, és elindultam a menekülő fehérek irányába.
- Jana, most azonnal állj le - sziszegte Ramon, és megragadta a karom. Visszarántott.
- Te nekem ne parancsolj, köcsög! - mondtam indulatosan.
- Mit merészeltél mondani?! Köcsög?! - csattant fel Ramon.
- Azt mondtam - vontam meg a vállam, majd farkasszemet néztünk.
- Te ótvaros ribanc, úgy látom nem vagy tisztába azzal, hogy itt nem a nyúl viszi a puskát - ordította Ramon teli torokból, majd a még mindig kussban álló többiekre nézett, azaz az osztag többi tagjaira - Fiúk, vegyétek el tőle a fegyvereit.
- Ne! - tiltakoztam.
Egy pillanatra a fiúkra szegeztem a pisztolyt, de amint észbe kaptam, ki is esett a kezemből. Komolyan gondoltam? A felém közeledő Chrisre szegeztem a fegyverem... E gondolattól lerogytam a földre. Nem sírtam. Sose voltam az a síros fajta. Ha bántott valami, nem potyogtattam a könnyeimet, hanem cselekedtem. Csakhogy, általában azok a cselekedek nem voltak túl okosak. A szomorúságból hamar düh lesz. Bosszúéhes, indulatos, agresszív düh.
A fegyvert, amit leejtettem Chris óvatosan felemelte. Kinyújtotta kezét, jelezvén, hogy kéri a többit is. Nem akartam odaadni. Még mindig tovább akartam harcolni, bár már az okát is elfelejtettem, de azért csinálni akartam.
- Nem.... Én harcolni akarok! - mondtam.
Ramon a szemét forgatta.
- Vegyétek már el tőle azokat a kurva fegyvereket, az isten szerelmére!
Chris és Oliver felém indult. Oliver lefogott, Chris pedig elvette az összes fegyveremet.
- És most? - kérdezte Oliver.
- Valaki kísérje vissza Janát, mert ez a lány nem fog megnyugodni. Fogadni mernék, hogy képes lenne ezek után foggal-körömmel verekedni. Pszichopata.
- De miért nem mehetek veletek? - kérdeztem.
- Mert el vagy szállva magadtól, és ilyen állapotban én azt mondom, hogy pihenned kéne. Sok mindenen keresztül mentél, biztos kimerültél. Ez érthető. De nem kéne így harcolnod.
- Nem vagyok kimerült! A fehéreknél csak ettem és aludtam. Tétlenül ültem egy helyben. Ramon! Kit érdekel, milyen szándékkal harcolok?! Harcolok, akkor harcolok. Ez csak a mi javunkat szolgálja. A tiédet is! - kezdtem el vitázni Ramon-nal, össze-vissza csapkodva, és mutogatva.
- Valaki, nyugtassa már le ezt hiperaktív pszichopatát. Vigyétek innen. Skuly, kisérd szépen vissza Pattont!
Skuly engedelmeskedett, és felém közeledett. Megfogta a kezemet, és azt suttogta "Nyugalom". Elindult, magával húzva engem is. Duzzogva ugyan, de utána mentem, és nem ellenkezdtem. Mikor már olyan messze voltunk, hogy a többiek nem láthattak minket, Skuly hirtelen megállt, mire én is. Közel lépett hozzám, és lassan, érzékien megcsókolt.
- Nyugalom - ismételte meg halkan, amit még a csatatéren is mondott.
A gondolataim ide-oda cikáztak. Én mit érzek Skuly iránt? Több, mint barátság, azt hiszem. Vagy nem? Drew Smith-t már végleg elfelejtettem? Próbálkozok. Skuly mit érez irántam? Vajon neki is csak egy jó parti vagyok, semmi több?
A szemébe néztem, mélyen a szemébe. Úgy éreztem, tényleg érez irántam valami komolyabbat is. Nem csak meg akar döngetni végre egy csajt, meg ő nem is az a fajta volt, aki a való életben is minden szombaton buliba jár, és részeg lányok bugyiját próbálja lecsalogatni.
Pár pillanatig csendben álltam, majd hirtelen megcsókoltam, és hosszas csókcsatába kezdett a szájunk és a nyelvünk. A hajamba túrt, nekidöntött egy fának. A nyakam és a fülem közötti érzékeny részt kezdte csókolgatni, amikor egyszer csak zajt hallottunk az egyik bokor felől. Pedig már épp kezdtem jól érezni magam, azon az elcseszett napon. A bokorhoz léptem, ahol közelebb nézve észrevettem, hogy egy fehér katona néz minket. A katona eddig jól elbújt, de most már ő is látta, hogy észrevettük. Vigyorogva megszólalt, engem bámulva.
- Nyugi, nem zavarok. Folytassátok csak, bírom én az élő pornót. Legalább lesz végre valami, amire recskázhatok - mondta kajánul a fiú.
- Te perverz állat! - sziszegtem.
- Vagy, esetleg én is csatlakozhatok, ha a srác kiszállna.
- Jézusom. Fogd már be - mondtam, és felvettem a földről a hatalmas, katonai mintás kabátomat, amit a smárolás közben ledobtam magamról.
Lassan előmászott az idegen a bokorból, majd hirtelen előrántotta a gépfegyverét, amit egyenesen felém szegezett. Megfagyott bennem a vér.
- Gondolom már hallattatok arról, hogy mi milyen fegyvereket használunk, és milyen töltényeket, a fehér oldalon.
- Igen - mondta lassan Skuly.
- Akkor kezeket fel. A srác húzzon innen, vagy most rögtön lelövöm a lányt, és abba belehal.
Skuly az ajkába harapott, és már épp lehajolni készült a fegyveréért, amit a földön hagyott, a srác közbevágott.
- Meg ne próbáld!
Skuly grimaszolt egyet, majd elindult. Egy pillanatra hátranézett, egy búcsút suttogott, majd tovább ment. Az idegen felé fordultam, és összefontam a karjaimat.
- Mit akarsz?
- Játszani! - mondta a fiú, és megnyalta a szája szélét.
Félénken hátraléptem. A fiú elindult felém.
- Te... Nem érhetsz hozzám! - mondtam, de a fiút nem érdekelte.
Rettegtem. Eleve nem voltam túl jó érzelmi állapotban, és ez csak rá tett volna egy lapáttal. Egy hatalmas lapáttal. A fiú közeledett, és már összeért a testünk. Tudtam, hogy nem nagyon ellenkezhetek, hisz nem volt nálam a fegyver. Viszont szerezhettem, ugyanis a srác zsebében ott lapult a pisztoly. Az ajkára tapasztottam a számat, egy hosszú csókot nyomva, eközben a hátát próbáltam végigsimítani, a zsebe felé haladva. A fiú mit sem sejtve hagyta, majd kinyitotta a száját, és a nyelvét próbálta bedugni az enyémbe. Kedvtelenül engedelmeskedtem. A kezem elérte a zsebét, és gyorsan kirántottam a benne lapuló pisztolyt. A fejéhez nyomtam a pisztolyt, mire hirtelen kihúzta a nyelvét a számból.
- Köcsög - mondtam, és kettőt hátraléptem, a pisztolyt még mindig rá szegezve.
- Ne. Légyszi. Én sem öltelek meg téged, és a pasidat.
- Ő nem a pasim!
- Akkor meg mit pattogsz, mi a probléma egy kis hancúrral? Fejezd be velem azt, amit vele elkezdtél.
- Éppen csak annyi, hogy undorodom tőled. Egyébként sem mentünk volna tovább a csóknál, de te ezt nem értheted.
- Nem is érdekel. Akkor most megölsz?
- Nem. De húzz innen, mert már kurvára elegem van belőled.
- Jó-jó, nyugi kislány. Ha később felkeresnél, Darell Browman voltam. Na puszi, cica - mondta Darell, és ezennel le is lépett.
Végignéztem, ahogy eltűnik az alakja a fák és a bokrok lombjai között, majd úgy döntöttem, Skuly és a többiek után indulok.
A többiek legyökerezve álltak. Kicsit ledöbbentek a saját kis magánakciómon.
- Jana, minden oké? - kérdezte Skuly.
- Abszolút. Na, gyerünk tovább, ezzel a tíz katonával még nem irtottuk ki az összes mocskos kis albínópatkányt! - mondtam, és elindultam a menekülő fehérek irányába.
- Jana, most azonnal állj le - sziszegte Ramon, és megragadta a karom. Visszarántott.
- Te nekem ne parancsolj, köcsög! - mondtam indulatosan.
- Mit merészeltél mondani?! Köcsög?! - csattant fel Ramon.
- Azt mondtam - vontam meg a vállam, majd farkasszemet néztünk.
- Te ótvaros ribanc, úgy látom nem vagy tisztába azzal, hogy itt nem a nyúl viszi a puskát - ordította Ramon teli torokból, majd a még mindig kussban álló többiekre nézett, azaz az osztag többi tagjaira - Fiúk, vegyétek el tőle a fegyvereit.
- Ne! - tiltakoztam.
Egy pillanatra a fiúkra szegeztem a pisztolyt, de amint észbe kaptam, ki is esett a kezemből. Komolyan gondoltam? A felém közeledő Chrisre szegeztem a fegyverem... E gondolattól lerogytam a földre. Nem sírtam. Sose voltam az a síros fajta. Ha bántott valami, nem potyogtattam a könnyeimet, hanem cselekedtem. Csakhogy, általában azok a cselekedek nem voltak túl okosak. A szomorúságból hamar düh lesz. Bosszúéhes, indulatos, agresszív düh.
A fegyvert, amit leejtettem Chris óvatosan felemelte. Kinyújtotta kezét, jelezvén, hogy kéri a többit is. Nem akartam odaadni. Még mindig tovább akartam harcolni, bár már az okát is elfelejtettem, de azért csinálni akartam.
- Nem.... Én harcolni akarok! - mondtam.
Ramon a szemét forgatta.
- Vegyétek már el tőle azokat a kurva fegyvereket, az isten szerelmére!
Chris és Oliver felém indult. Oliver lefogott, Chris pedig elvette az összes fegyveremet.
- És most? - kérdezte Oliver.
- Valaki kísérje vissza Janát, mert ez a lány nem fog megnyugodni. Fogadni mernék, hogy képes lenne ezek után foggal-körömmel verekedni. Pszichopata.
- De miért nem mehetek veletek? - kérdeztem.
- Mert el vagy szállva magadtól, és ilyen állapotban én azt mondom, hogy pihenned kéne. Sok mindenen keresztül mentél, biztos kimerültél. Ez érthető. De nem kéne így harcolnod.
- Nem vagyok kimerült! A fehéreknél csak ettem és aludtam. Tétlenül ültem egy helyben. Ramon! Kit érdekel, milyen szándékkal harcolok?! Harcolok, akkor harcolok. Ez csak a mi javunkat szolgálja. A tiédet is! - kezdtem el vitázni Ramon-nal, össze-vissza csapkodva, és mutogatva.
- Valaki, nyugtassa már le ezt hiperaktív pszichopatát. Vigyétek innen. Skuly, kisérd szépen vissza Pattont!
Skuly engedelmeskedett, és felém közeledett. Megfogta a kezemet, és azt suttogta "Nyugalom". Elindult, magával húzva engem is. Duzzogva ugyan, de utána mentem, és nem ellenkezdtem. Mikor már olyan messze voltunk, hogy a többiek nem láthattak minket, Skuly hirtelen megállt, mire én is. Közel lépett hozzám, és lassan, érzékien megcsókolt.
- Nyugalom - ismételte meg halkan, amit még a csatatéren is mondott.
A gondolataim ide-oda cikáztak. Én mit érzek Skuly iránt? Több, mint barátság, azt hiszem. Vagy nem? Drew Smith-t már végleg elfelejtettem? Próbálkozok. Skuly mit érez irántam? Vajon neki is csak egy jó parti vagyok, semmi több?
A szemébe néztem, mélyen a szemébe. Úgy éreztem, tényleg érez irántam valami komolyabbat is. Nem csak meg akar döngetni végre egy csajt, meg ő nem is az a fajta volt, aki a való életben is minden szombaton buliba jár, és részeg lányok bugyiját próbálja lecsalogatni.
Pár pillanatig csendben álltam, majd hirtelen megcsókoltam, és hosszas csókcsatába kezdett a szájunk és a nyelvünk. A hajamba túrt, nekidöntött egy fának. A nyakam és a fülem közötti érzékeny részt kezdte csókolgatni, amikor egyszer csak zajt hallottunk az egyik bokor felől. Pedig már épp kezdtem jól érezni magam, azon az elcseszett napon. A bokorhoz léptem, ahol közelebb nézve észrevettem, hogy egy fehér katona néz minket. A katona eddig jól elbújt, de most már ő is látta, hogy észrevettük. Vigyorogva megszólalt, engem bámulva.
- Nyugi, nem zavarok. Folytassátok csak, bírom én az élő pornót. Legalább lesz végre valami, amire recskázhatok - mondta kajánul a fiú.
- Te perverz állat! - sziszegtem.
- Vagy, esetleg én is csatlakozhatok, ha a srác kiszállna.
- Jézusom. Fogd már be - mondtam, és felvettem a földről a hatalmas, katonai mintás kabátomat, amit a smárolás közben ledobtam magamról.
Lassan előmászott az idegen a bokorból, majd hirtelen előrántotta a gépfegyverét, amit egyenesen felém szegezett. Megfagyott bennem a vér.
- Gondolom már hallattatok arról, hogy mi milyen fegyvereket használunk, és milyen töltényeket, a fehér oldalon.
- Igen - mondta lassan Skuly.
- Akkor kezeket fel. A srác húzzon innen, vagy most rögtön lelövöm a lányt, és abba belehal.
Skuly az ajkába harapott, és már épp lehajolni készült a fegyveréért, amit a földön hagyott, a srác közbevágott.
- Meg ne próbáld!
Skuly grimaszolt egyet, majd elindult. Egy pillanatra hátranézett, egy búcsút suttogott, majd tovább ment. Az idegen felé fordultam, és összefontam a karjaimat.
- Mit akarsz?
- Játszani! - mondta a fiú, és megnyalta a szája szélét.
Félénken hátraléptem. A fiú elindult felém.
- Te... Nem érhetsz hozzám! - mondtam, de a fiút nem érdekelte.
Rettegtem. Eleve nem voltam túl jó érzelmi állapotban, és ez csak rá tett volna egy lapáttal. Egy hatalmas lapáttal. A fiú közeledett, és már összeért a testünk. Tudtam, hogy nem nagyon ellenkezhetek, hisz nem volt nálam a fegyver. Viszont szerezhettem, ugyanis a srác zsebében ott lapult a pisztoly. Az ajkára tapasztottam a számat, egy hosszú csókot nyomva, eközben a hátát próbáltam végigsimítani, a zsebe felé haladva. A fiú mit sem sejtve hagyta, majd kinyitotta a száját, és a nyelvét próbálta bedugni az enyémbe. Kedvtelenül engedelmeskedtem. A kezem elérte a zsebét, és gyorsan kirántottam a benne lapuló pisztolyt. A fejéhez nyomtam a pisztolyt, mire hirtelen kihúzta a nyelvét a számból.
- Köcsög - mondtam, és kettőt hátraléptem, a pisztolyt még mindig rá szegezve.
- Ne. Légyszi. Én sem öltelek meg téged, és a pasidat.
- Ő nem a pasim!
- Akkor meg mit pattogsz, mi a probléma egy kis hancúrral? Fejezd be velem azt, amit vele elkezdtél.
- Éppen csak annyi, hogy undorodom tőled. Egyébként sem mentünk volna tovább a csóknál, de te ezt nem értheted.
- Nem is érdekel. Akkor most megölsz?
- Nem. De húzz innen, mert már kurvára elegem van belőled.
- Jó-jó, nyugi kislány. Ha később felkeresnél, Darell Browman voltam. Na puszi, cica - mondta Darell, és ezennel le is lépett.
Végignéztem, ahogy eltűnik az alakja a fák és a bokrok lombjai között, majd úgy döntöttem, Skuly és a többiek után indulok.
