Tizenegyedik Fejezet

- Miért hívattál? - kérdeztem a hetedik osztag Vezetőjétől, Ramon-tól.

- Eddig, ugyebár a gyengélkedőn voltam, így sajnos nem volt alkalmunk megismerkedni. Rengeteg mindent hallottam rólad, szóval többet tudok, mint hinnéd.

- Ismerkedni akar? - röhögtem.

- Nem, nem arról van szó. Csak arra szeretnélek kérni, hogy a holnapi bevetésnél te inkább... Maradj itt, és tanuld ki a Tervezői munkát. Nem csak holnap, arra kérnélek, legyél inkább Tervező.

- De miért? Jó Nyilas vagyok! Nekem van a második legjobb célba lövő képességem az osztagban!

- Igen, de folyton csak a gond van veled. A homlokodra van írva a számod, ez hatalmas kockázat. Ha tervező lennél, nem lennél halálveszélyben, csak kivételes alkalmakkor.

- Nem! - csattantam fel - Nem leszek soha Tervező! Harcolni fogok! 

- De Jana...

- NEM! - üvöltöttem, és kirohantam a szobából.

  Soha, soha, soha! Soha nem leszek Tervező, hogy a seggemen ülve tervezgessem az öldöklést. A Nyilas illik hozzám, mindenki szerint. Mi van ha a homlokomra van írva a számom? Semmi! Itt van ez a kendő, eltakarja. Nem akarok emiatt Tervező lenni, nem! - gondoltam. 

   Fort szobája felé vettem az irányt, reméltem, hogy ő majd megérti. Bár legbelül őt is alaposan lehurrogtam volna, amiért könnyű szívvel átadott az ellenséges csapat vezérének, de jelen esetben nem mentem volna semmire a csesztetéssel. Fort a széken ült, és papírmunkát végzett. Nem értettem, ebbe a játékba mégis hol és mikor van szükség papírmunkára, de láttam, amit láttam.

- Szia Jana - üdvözölt Fort.

- Ramon azt akarja, hogy Tervező legyek! - tértem a tárgyra rögtön, köszönés nélkül. Nem tudtam visszatartani az indulataim, és kedves bájcsevejt játszadozni, mielőtt rátértem volna a lényegre. Az nem lett volna az én stílusom.

- Ramon az osztagvezetőd, engedelmeskedj neki - vonta meg a vállát Fort.

- Nem! Nem akarok Tervező lenni, és ezt te is jól tudod! Tudod, hogy sokat vesztenél! Jó katona vagyok, kérlek, hadd ne legyek Tervező...

- Jó-jó. Nyugi. Intézkedem. De akkor számítok rád a csatatéren, és... Légy óvatos. A homlokod.. Mindenki tudja, talán még a fehérekhez is eljutott a film. Veszélyes játékot játszol, ha kimész így. Ezt tudnod kell.

- Tudom is! De ez a játék így is, úgy is veszélyes, megéri egy kicsit kockáztatni.

- Azt csak te tudod, hogy neked megéri-e - mondta Fort.

  Ezután kimentem a szobából, félig-meddig már lenyugodva. A folyosón Simon-nal futottam össze, és bár Skuly balesete után egész normálisan viselkedett, még mindig idegesítőnek és nagyképűnek találtam őt. Mikor megláttam, megfordult a fejemben, hogy nem köszönök neki, mert nem volt nagy kedvem beszélgetni. De ő, neki úgy tűnik volt.

- Hé, nem is köszönsz? - nézett utánam, mikor elviharoztam mellette.

- Te sem köszöntél - vontam vállat.

- Jogos. Hallottam a kis szívásodról. Részvétem, valószínűleg Tervezőnek se leszel olyan jó, mint amilyen Nyilas voltál.

- Anyádat baszogasd, köcsög. Soha a kurva életbe nem leszek Tervező, és te csak ne beszélj arról, hogy ki-milyen jó Nyilas.

- Hát, egy biztos: több balhéz okoztál ezalatt a pár nap alatt mint az egész fekete sereg fél év alatt. 

- Teszek rá, seggfej - mondtam, és elhúztam a csíkot.

  Nagyon felbaszta az agyamat Simon. Nem tetszett, hogy így kötözködött, és egyáltalán nem volt fair tőle, így hátba támadni. Mármint, amúgy sem túl szerencsés, hogy a mai nap folyamán reggel arra ébredtem, hogy kiűztek a fehérektől, és a homlokomra íratták a számom. Erre ő még jobban ki akar borítani, és a képembe vágja, hogy én nekem nulla a Nyilasos tehetségem, kicsit se értek hozzá. Hát baszódjon meg, komolyan mondom, mert én mindent megteszek, hogy jobb és jobb legyek.

Bang-bang. 

  Ezért is döntöttem úgy, hogy lemegyek az alagsorba, ahol tudom gyakorolni a célzást. Van egy külön terem erre, a gyakorló terem, ahol ki van állítva pár ember alakú fadarab, amik automatikusan mozognak, és a szívükre kell célozni. 

  Fel kell venni hozzá egy szemüveget, és egy nagy fülhallgató szerűséget, ami arra jó, hogy tompítsa a hangokat számomra. 

  Megnyugtatott, hogy kicsit egymagamban lehettem, és gondolkozhattam kicsit a dolgokról. Gondolkodtam arról, hogy vajon tényleg én rontottam volna el mindent, és én kevertem volna a fekete oldalt rossz helyzetbe, de arra jutottam, hogy nem sok mindenről tehetek. Persze, tényleg keveredtem egy-két dologba, de azért nem kéne mindent rám kenni. 

   Miután pontosan az emberbábuk mellkasán lévő kis kör közepébe találtam zsinórban ötször, valaki megkopogtatta a vállam. Hátrafordultam, levettem a fülest, és megpillantottam Skuly-t.

- Szia - mosolyogtam rá.

- Helló. Mit csinálsz itt, ilyen későn? 

- Levezetem a feszültséget, meg kicsit gyakorlok.

- Értem. És beszéltél vacsora után Ramon-nal? Láttam, hogy hivatott, miközben ettünk az ebédlőben. 

- Ja, persze, beszéltem vele. Részben azért is lettem ideges. Azt mondta, menjek Tervezőnek, mert ilyen homlokkal nem túl szerencsés Nyilasnak lenni.

- Nem te tehetsz róla. Szerintem így is lenyomod az összes fehért, simán. Egyébként, ügyesen célzol.

- Kösz - mondtam - Nem is hagytam magamat, mentem Forthoz, hátha ő majd beszél Ramon-nal. Eleinte tiltakozott, de rábeszéltem... Aztán meg, jött Simon, aki sikeresen lecseszett, és leszólt, lebénázott, és ezután idejöttem. Ez a nap egyre jobb lesz.

- Ideje lenne aludni, nem gondolod?

- Igazad van. Te is jössz? - kérdeztem.

- Nem, én nem. Mostanában nem nagyon tudok aludni, csak pár órát.

- Be kéne nézned az orvoshoz - javasoltam.

- Oké, majd. Asszem egyenlőre gyakorlok kicsit, és hasznosítom magam. Holnap találkozunk.

- Jó éjt - köszöntem el, de még Skuly megfogta a kezem.

- Hé. Nyugi, ne izgulj a holnap miatt. Az egész osztag azon lesz, hogy ne kerüljön le a fejedről a kendő.

- Jaj, ne! Az egész osztag inkább a fehérek kinyírásával foglalkozzon, ne velem. 

- De...

- Nincs de! Na, jó éjt! - mondtam.

  Persze, irtó rendes Skuly-tól, meg mindenkitől, hogy rám akarnak vigyázni a sebezhetőségem miatt. De nincs rá szükségem, mi több, nem akarom hátráltatni a csapatot. A végén még Ramon azért is Tervezőt csinál belőlem, mert akkor még hátráltatnám a csapatot is, nem csak az életem lenne nagyobb veszélyben. Márpedig, még mindig leszögezem: Nem leszek Tervező.