Amikor megvettem azon az a bolhapiacon a Fight Triangle-t, nem gondoltam volna, hogy megváltoztatná egy ócska játék az életem. De mégis sikerült neki! Hogy hogyan? Belekerültem a játékba, ahol élet-halál harc folyt. Ha a játékban meghaltál, a való világban is. Ha a játékot megnyerted, kikerültél belőle, és élhetted a normális életedet. Na, de kezdenék mindent akkor az elejétől, onnan, hogy a játékba kerülök.
Kábán nyitottam ki a szemeimet. Egy mezőn voltam, katonai ruhában. A pólómon egy vastag fekete csík volt, a bakancsom szintén fekete. A többi ruhadarabom viszont mind drapp volt, katonai mintázattal. Ahogy feltápászkodtam, körülnéztem egy kicsit. Sétáltam, hátha találok valakit. Egy nagy csapat körülbelül velem egykorú fiatalt pillantottam meg, akik épp egy tábortűznél eszegettek az éjszakában. Jókedvűen nevetgéltek, és történeteket meséltek egymásnak. A vállukon hatalmas gépfegyverek, a felsőjükön pedig fehér csík. Ennyiben különbözött az én, és az ő ruházatuk. Haboztam, hogy odamenjek-e, de végül úgy döntöttem, inkább alszom egyet. Ledőltem annak a fa törzsére, ami mögül figyeltem a társaságot.
Aztán egyszer csak éreztem, hogy valaki a vállamat böködi. Kinyitottam a szemem, és előttem térdelt egy fekete csíkkal jelölt fiú.
- Te meg mit csinálsz itt? Pont itt akarsz aludni, a fehéreknél?! - förmedt rám.
- Mi? Én csak lefeküdtem... Megvettem ezt a hülye játékot... Biztos csak álmodom... Nem tudom, mi ez az egész... Ilyen hülye álmot még sosem álmodtam.
A fiú grimaszolt egyet.
- Ez nem álom. Látom új vagy. Na, gyere, remélem jó katona lesz belőled - állt fel a fiú, és intett, hogy kövessem.
- Ööö oké - tápászkodtam fel, és utána indultam.
- Egyébként Lio vagyok. És te?
- Jana.
- Hm, érdekes név. Kíváncsi vagyok, melyiket választottad a három mód közül: Nyilas, Tervező, Vezető?
- Nyilas lettem.
- Akkor lehet, hogy együtt leszünk. Bár nem mindig az vagy, mint aminek választottad magad. Például, sokan Vezetőnek választják magukat, de a Vezetőkből kevés kell. A fölöslegeseket mindig Tervezőnek osztják be általában... Ha van agyuk.
- Mit csinál a Vezető, Tervező és a Nyilas a játékban?
- A Vezető vezeti a különböző osztagokat. Egy osztag tizenhárom fős. Van egy Vezető, hét Nyilas, és hat Tervező. A Nyilas a katona, nem mindig nyíllal, csak elvileg az eredeti játékban nyíllal volt, így ráragad a név. A nyilasságnak is egyébkét vannak különböző fokozatai, és sok Nyilasból lesz Vezető, ha igazán hősies, és túl is éli a hősködéseit. Bár nem sokan élik túl ezeket az önfeláldozó dolgokat. A Tervező szervezi a támadásokat, és a találkozókat az ellenséggel. Ők úgymond, "agyban" harcolnak. A vicces az, hogy abban is könnyen megtudnak halni, mert ha megtámadják őket fizikailag, akkor nem nagyon tudnak védekezni. Ők szoktak még fegyvereket gyártani, és néha ők kapják a konyhai melót is. Egy jó Vezetőben egyébként elméletileg a Tervezők, és a Nyilasok tudása is meg van. De ilyenből nagyon kevés van. Legalábbis a hetes osztagnál, ahol én vagyok, ott nem ilyen a Vezető. Valószínűleg, ha tényleg Nyilas vagy, akkor hozzánk kerülsz, mert nálunk van egy szabad Nyilas hely, amióta egy katonánk meghalt.
- Hú. Ez az egész... elég durva. Amúgy, látom a katonák többsége diák korú, szóval, van itt valamiféle tanítás?
- Nincs. Csak néha oktat a Fővezető pár fegyverről. De állítólag, ha visszatérsz a valóságba, nem telt el semmi idő, miközben te "játszottál".
- Érdekes játék, egymást kell gyilkolászni. Vagy mi a játék lényege?
- Az ellenség zászlójának megszerzése. Hasonlít a számháborúra kicsit... Itt is van olyan szám, amit ha hangosan kimondanak, meghalsz. Csakhogy, itt tíz számjegyű a szám, és a mellkasodra van tetoválva.
Felhúztam a pólóm. Valóban ott virított egy meglehetősen hosszú szám: 1945236659.
- Szóval, nehogy kimond a számod hangosan.
- Oké, nem fogom - ígértem meg - Hol van a feketék zászlaja?
- El van rejtve, de nem mondom ki hangosan. Lehet, hogy most is épp egy fehér hallgatózik elrejtőzve egy fa belsejében.
- Ez para - jelentettem ki.
Egy óra séta után megérkeztünk a feketék főhadiszállására. Ahogy beléptem az épületbe, minden szem rám szegeződött. Igen, új vagyok, na és? Nem kell rám úgy bámulni, mintha egy űrlény lennék - gondoltam.
- Helló. Ő itt az új lány, Jana - köszönt mindenkinek jó hangosan Lio.
- Hmm csinos fruska - lépett oda hozzánk egy magas, szőke hajú fiú.
- Fruska a jó kurva édesanyád - vágtam rá, mire elég megdöbbent arcot vágott.
- Tüzes a cica - vonta fel a szemöldökét. Nem álltam meg... Az ilyen fiúknak, akik cicázzák a lányokat, azoknak meg kell mondani a magadét.
- Cica? Ki a faroknak képzeled magad, hogy engem állatnak minősíts le?
- Nyugi vaan, csak bókolni próbálok - mondta a fiú, és sértődötten elvonult.
Lio nevetve nézte végig a mi kis jelenetünket.
- Ő volt Alex, az egyik Vezető. Mázli, hogy az ő osztaga tele van. Kicsinálna téged egy idő után, ha nem hagynád magad kicsit "szórakozni" vele.
- Undorodom ettől az Alextől - jelentettem ki, majd körülnéztem. Az emberek el voltak foglalva, és már nem azzal, hogy engem bámuljanak. De azért úgy határoztam, bemutatkozom. - Hé, sziasztok - köszöntem hangosan, mire mindenki rám figyelt, és csönd lett a teremben - Jana vagyok, az új lány... Csak ennyi - mondtam, mire mindenki fintorogva tovább csinálta a dolgát.
- Akkor most, irány Fort. Ő a feketék vezetője.
Fort egy huszonegy éves (állítólag a legidősebb a feketék közül) sötét hajú, középmagas fiú volt. Fiatalabbnak tűnt a koránál, ezért férfinak nem mondtam volna külsőre. Sötét haja, és bőre volt.
- Helló, Fort vagyok - nyújtott kezet, mikor beértünk az ő szobájába.
- Jana vagyok - mosolyogtam rá kedvesen.
- Hm. Ritkaság a lány. Főleg, a Nyilas lány. Láttam, hogy a Nyilast választottad. Meg kérdezhetem, miért?
- Mert kiskoromban íjászkodtam, és értek a fegyverekhez.
Fort kíváncsi pillantást vetett rám.
- A való életben mégis mit kezdtél te a fegyverekkel?
- Kiskoromban Mexikó egyik legveszélyesebb városban éltem. Apám rendőr volt, kitanított pár dologra. Aztán visszatértünk az Egyesült Államokba, és ott nem sok hasznát vettem a fegyvertudásomnak, hisz jóval békésebb volt, mint abba a városba élni, ahol ha fegyvertelen voltál, a ruháidért is képesek voltak ölni.
- Hú. Még nem is volt eddig tapasztalt katonánk, akinek tényleg volt gyakorlata a való életben, a számítógépes lövöldözős játékokon kívül... Végül is, most is éppen egy játékban vagyunk - töprengett el Fort. Néhány másodpercig csönd ült a szobára, majd Fort döntést hozott - Jana, Lioval mész a hetes osztaghoz. Egyébként, felvilágosításként mondjak pár szót, vagy Lio mindent elmesélt út közben?
- Hát, azért sosem árt pár szó...
- Rendben. A játék lényege: a zászló megszerzése. A vesztes csapat az ugyanis itt marad, a következő játékra. Én már voltam fekete, fehér, minden féle pártú. Öt éve ragadtam itt... De idén meg akarom nyerni! Ki akarok jutni innen! Remélem, ebben te is tudsz segíteni. Vigyázz, a számodat ne mutogasd. Egyébként körülbelül összesen százötvenen vagyunk a játékban, és abból veled együtt van körülbelül húsz lány. Abból is, tizenöt a tejeknél van.
- Tej?
- Néha így hívjuk a fehéreket. Vagy albínó, havasi, és ha lányról van szó, akkor akár Hófehérke is lehet a beceneve. Minket, feketéket fekáknak, niggáknak, vagy fekkereknek is hívnak. Elég béna szleng, elsőre biztos fura.
- Ne vesztegessük az időt szlengekre, amik kibaszott nyomorékul hangzanak - jelentettem ki. - Fort, mondja, éjszaka is lehet támadni?
- Lehet, természetesen, de van amikor bemondják, hogy fel tudjunk készülni. De van amikor nem teszik meg ezt az apró, ámbár elég hasznos szívességet.
- Mégis kik mondják be?
- Egy személyről van szó. Aki alapította a játékot. Ő szokott néha beleszólongatni a játékba, csak úgy a semmiből. Ha jól sejtem, ő jót szórakozik az egészen, és végignézi az emberek halálait.
- És hánytól hányig lehet támadni? - kérdeztem.
- Nincs konkrét időpont. Az égen látható egyik csillag színétől függ. Ez az egyik abnormális dolog a játék helyszínén, az egyik csillag hatalmas, és színes. Ha pirosan világít, akármikor rátámadhatsz az ellenfélre, ahogy ő is rád. Ha zöld van, akkor nyugi van.
- Hú. Ez az egész... elég durva. Amúgy, látom a katonák többsége diák korú, szóval, van itt valamiféle tanítás?
- Nincs. Csak néha oktat a Fővezető pár fegyverről. De állítólag, ha visszatérsz a valóságba, nem telt el semmi idő, miközben te "játszottál".
- Érdekes játék, egymást kell gyilkolászni. Vagy mi a játék lényege?
- Az ellenség zászlójának megszerzése. Hasonlít a számháborúra kicsit... Itt is van olyan szám, amit ha hangosan kimondanak, meghalsz. Csakhogy, itt tíz számjegyű a szám, és a mellkasodra van tetoválva.
Felhúztam a pólóm. Valóban ott virított egy meglehetősen hosszú szám: 1945236659.
- Szóval, nehogy kimond a számod hangosan.
- Oké, nem fogom - ígértem meg - Hol van a feketék zászlaja?
- El van rejtve, de nem mondom ki hangosan. Lehet, hogy most is épp egy fehér hallgatózik elrejtőzve egy fa belsejében.
- Ez para - jelentettem ki.
Egy óra séta után megérkeztünk a feketék főhadiszállására. Ahogy beléptem az épületbe, minden szem rám szegeződött. Igen, új vagyok, na és? Nem kell rám úgy bámulni, mintha egy űrlény lennék - gondoltam.
- Helló. Ő itt az új lány, Jana - köszönt mindenkinek jó hangosan Lio.
- Hmm csinos fruska - lépett oda hozzánk egy magas, szőke hajú fiú.
- Fruska a jó kurva édesanyád - vágtam rá, mire elég megdöbbent arcot vágott.
- Tüzes a cica - vonta fel a szemöldökét. Nem álltam meg... Az ilyen fiúknak, akik cicázzák a lányokat, azoknak meg kell mondani a magadét.
- Cica? Ki a faroknak képzeled magad, hogy engem állatnak minősíts le?
- Nyugi vaan, csak bókolni próbálok - mondta a fiú, és sértődötten elvonult.
Lio nevetve nézte végig a mi kis jelenetünket.
- Ő volt Alex, az egyik Vezető. Mázli, hogy az ő osztaga tele van. Kicsinálna téged egy idő után, ha nem hagynád magad kicsit "szórakozni" vele.
- Undorodom ettől az Alextől - jelentettem ki, majd körülnéztem. Az emberek el voltak foglalva, és már nem azzal, hogy engem bámuljanak. De azért úgy határoztam, bemutatkozom. - Hé, sziasztok - köszöntem hangosan, mire mindenki rám figyelt, és csönd lett a teremben - Jana vagyok, az új lány... Csak ennyi - mondtam, mire mindenki fintorogva tovább csinálta a dolgát.
- Akkor most, irány Fort. Ő a feketék vezetője.
Fort egy huszonegy éves (állítólag a legidősebb a feketék közül) sötét hajú, középmagas fiú volt. Fiatalabbnak tűnt a koránál, ezért férfinak nem mondtam volna külsőre. Sötét haja, és bőre volt.
- Helló, Fort vagyok - nyújtott kezet, mikor beértünk az ő szobájába.
- Jana vagyok - mosolyogtam rá kedvesen.
- Hm. Ritkaság a lány. Főleg, a Nyilas lány. Láttam, hogy a Nyilast választottad. Meg kérdezhetem, miért?
- Mert kiskoromban íjászkodtam, és értek a fegyverekhez.
Fort kíváncsi pillantást vetett rám.
- A való életben mégis mit kezdtél te a fegyverekkel?
- Kiskoromban Mexikó egyik legveszélyesebb városban éltem. Apám rendőr volt, kitanított pár dologra. Aztán visszatértünk az Egyesült Államokba, és ott nem sok hasznát vettem a fegyvertudásomnak, hisz jóval békésebb volt, mint abba a városba élni, ahol ha fegyvertelen voltál, a ruháidért is képesek voltak ölni.
- Hú. Még nem is volt eddig tapasztalt katonánk, akinek tényleg volt gyakorlata a való életben, a számítógépes lövöldözős játékokon kívül... Végül is, most is éppen egy játékban vagyunk - töprengett el Fort. Néhány másodpercig csönd ült a szobára, majd Fort döntést hozott - Jana, Lioval mész a hetes osztaghoz. Egyébként, felvilágosításként mondjak pár szót, vagy Lio mindent elmesélt út közben?
- Hát, azért sosem árt pár szó...
- Rendben. A játék lényege: a zászló megszerzése. A vesztes csapat az ugyanis itt marad, a következő játékra. Én már voltam fekete, fehér, minden féle pártú. Öt éve ragadtam itt... De idén meg akarom nyerni! Ki akarok jutni innen! Remélem, ebben te is tudsz segíteni. Vigyázz, a számodat ne mutogasd. Egyébként körülbelül összesen százötvenen vagyunk a játékban, és abból veled együtt van körülbelül húsz lány. Abból is, tizenöt a tejeknél van.
- Tej?
- Néha így hívjuk a fehéreket. Vagy albínó, havasi, és ha lányról van szó, akkor akár Hófehérke is lehet a beceneve. Minket, feketéket fekáknak, niggáknak, vagy fekkereknek is hívnak. Elég béna szleng, elsőre biztos fura.
- Ne vesztegessük az időt szlengekre, amik kibaszott nyomorékul hangzanak - jelentettem ki. - Fort, mondja, éjszaka is lehet támadni?
- Lehet, természetesen, de van amikor bemondják, hogy fel tudjunk készülni. De van amikor nem teszik meg ezt az apró, ámbár elég hasznos szívességet.
- Mégis kik mondják be?
- Egy személyről van szó. Aki alapította a játékot. Ő szokott néha beleszólongatni a játékba, csak úgy a semmiből. Ha jól sejtem, ő jót szórakozik az egészen, és végignézi az emberek halálait.
- És hánytól hányig lehet támadni? - kérdeztem.
- Nincs konkrét időpont. Az égen látható egyik csillag színétől függ. Ez az egyik abnormális dolog a játék helyszínén, az egyik csillag hatalmas, és színes. Ha pirosan világít, akármikor rátámadhatsz az ellenfélre, ahogy ő is rád. Ha zöld van, akkor nyugi van.
Kinéztem az ablakon, ahol a tiszta, kék égen ott világított a csillag, mellette pedig hét ágra sütött a nap. A csillag fénye zöldet jelzett.
- Ez abszurd - nevettem el magam - Ha zöld a jelzés, akkor békés szándékkal lehet ellenséges területre lépni?
- Lehet, ha nem bántasz senkit.
- Értem - válaszoltam lassan, elgondolkodva - Akkor, most indulok aludni, ha megmutatjátok a szobámat.
Megmutatták a szobámat, amin öt fiúval kellett osztozzak. Vaságyak voltak. Rácsos ablak. Kosz. Por. Tisztára, mint a börtönben.
- Jézusom. Már csak a narancssárga kezeslábas hiányzik, és egy bilincs a kezemre - jelentettem ki, és a szobatársaim nagyot nevettek - Amúgy Jana vagyok - mutatkoztam be, a mai nap során már sokadjára.
- Jó látni, hogy a játékban végre van egy csinos lány is - mondta egy vörös hajú szeplős fiú.
- A bókokat tartsátok meg magatoknak, kedves kiéhezett kamaszfiúk - nevettem el magam, majd felnéztem a plafonra - Te, játék megalapítója! Hallasz engem, baszod? Lehettél volna kicsit bőkezűbb a szobákkal szemben - kiáltottam felfelé nézve. A szobatársaim furán néztek rám - Mi van, én csak próbálom kiosztani, a seggfejt.
- Valószínűleg mindent hall. Kerüld az ócsárolását, mert megszívod. Ő irányítja a játékot. Simán elintézheti, hogy holnapra kipurcanj - figyelmeztetett egy fiú.
- Igazad lehet. Amúgy elárulnátok ti is a neveteket, ha már így össze lettünk zárva? - mosolyogtam körbe.
- Oliver - mondta a sötétszőke hajú, lebarnult fiú.
- Skuly - mondta a vastag ajkú, kicsit gyerekes arcú fiú.
- Christopher - mondta a fekete hajú, kigyúrt fiú.
- Evan - mondta a vörös hajú fiú.
- Zome - mondta a kócos hajú, titokzatos benyomású fiú.
- Na, nem is volt olyan nehéz. Volt már olyan, hogy a csillag az éjszaka kellős közepén váltott pirosra?
- Igen. De nincs belőle nagy gond, mert van egy jelző hang, ami felébreszt minket, ha váltás van. Meg vannak éjjeli őrség, aminek az a feladata, hogy résen legyen.
- Oké. Merre találom a zuhanyzót?
- Elkísérlek - pattant fel Christopher.
Kimentünk az ajtón, a mosdó felé haladva.
- Közös zuhanyzója van a fiúknak, és a lányoknak. Hetvenöt embernek összesen van ugyanis tizenkettő, egymás mellett lévő zuhanyzója. Jó mi?
- Csodás - fintorogtam.
Chris lekísért a zuhanyzóig, és ő is lezuhanyzott. A zuhanyzófülkéje pont előttem volt, és ő neki olyan jutott, amin nincs függöny. Persze, fürdőnadrág (szerűségbe) zuhanyzott, de akkor is láttam a félmeztelen testét. Istenem, hogy mennyire jól nézett ki! De nem fogom utána csorgatni a nyálam, ha belülről egy nulla... de kitudja... Lehet, hogy nem az. Elvégre az tök udvarias egy gesztus, hogy elkísért zuhanyozni. Bár neki is kellet. Na mindegy!
Az én zuhanyzómon volt függöny, ezért kényelmesen levetkőztem meztelenre. Aztán, azon kaptam egy srácot, hogy a kabin tetején átkukucskál. Hát, meglehetősen kiakadtam. Leállítottam a csapot, felsikítottam, felcsavartam magamra villámgyorsan a törölközőt, és szappanos hajjal kisiettem a zuhanyzófülkéből, át a szomszédosba. Lekevertem egy akkora pofont a srácnak, hogy ott maradt a nyoma.
- Csak fel akartam mérni a terepet - mentegetőzött a fiú.
- A farkadat mérd fel, mert nem fogod megtalálni, kislányom - szóltam be neki, mire a mosdó hangos nevetésben tört ki.
A fiú fülig vörösödött, de próbálta leplezni. Majd közelebb lépett hozzám, és belesusogott a fülembe.
- Te viszont semmiből nem szenvedsz hiányt. Szép alakod van - suttogta. Még egy pofont lekevertem neki.
- Anyádnak perverzkedjél, baszod - csörtettem vissza a fülkémbe - Szóval srácok, így próbáljatok kukkolni - néztem körül fenyegetően, mikor megpillantottam a tömegben egy lányt. Egy alacsony, csontos, gebe lányt, pattanásos arccal.
Miután lezuhanyoztam, az első dolgom az volt, hogy megismerkedtem a lánnyal. Nem ítélkezek külső alapján, így eleinte nyitott voltam a barátságára. De ő nem, és ez hamar lejött nekem, ugyanis kijelentette, hogy nekem feltűnőségi viszketegségem van, és ő ilyen lányokkal nem barátkozik. Khm. Köszi.
Aztán Christopherrel visszamentünk a szobánkba.
- Szép volt, Jana - kacsintott rám - Hiányzott a feketék közül egy kemény csaj.
- Miért Odett - az a gebe lány - nem kemény eléggé?
- Dehogy. Nyilas a csaj, de meghúzza magát, ha jön a baj. Ahogy a többi lány is. Fekák közül, te vagy az egyetlen kemény Nyilas lány. A többi mind beszari.
- Miért, van olyan tej lány, aki jó harcos?
- Igen, a Huff ikrek. Két gyönyörű, szőke hajú lány, akik tök egyformák. Szépek, de marha agresszívak. Csomó fiú imádja őket, még fekák is akadnak, akik Huff iker rajongók. Elég durva, mennyire az ujjaik köré csavarják a fiúkat. Ezért vannak életben még, senkinek sincs szíve megölni két szépséget. Én egyszer biztos megteszem, mindenki helyett. Csak még nem volt rá alkalmam.
- Húha. Szívesen leolvasnám a ribancoknak a számát - mosolyodtam el ravaszul.
Este, hamar elaludtam, mert nagyon kimerült voltam. Talán a túra miatt, amit Lioval tettem meg, vagy egyszerűen mentálisan, a sok új információ miatt. Mindenesetre, jót aludtam este.
- Ez abszurd - nevettem el magam - Ha zöld a jelzés, akkor békés szándékkal lehet ellenséges területre lépni?
- Lehet, ha nem bántasz senkit.
- Értem - válaszoltam lassan, elgondolkodva - Akkor, most indulok aludni, ha megmutatjátok a szobámat.
Megmutatták a szobámat, amin öt fiúval kellett osztozzak. Vaságyak voltak. Rácsos ablak. Kosz. Por. Tisztára, mint a börtönben.
- Jézusom. Már csak a narancssárga kezeslábas hiányzik, és egy bilincs a kezemre - jelentettem ki, és a szobatársaim nagyot nevettek - Amúgy Jana vagyok - mutatkoztam be, a mai nap során már sokadjára.
- Jó látni, hogy a játékban végre van egy csinos lány is - mondta egy vörös hajú szeplős fiú.
- A bókokat tartsátok meg magatoknak, kedves kiéhezett kamaszfiúk - nevettem el magam, majd felnéztem a plafonra - Te, játék megalapítója! Hallasz engem, baszod? Lehettél volna kicsit bőkezűbb a szobákkal szemben - kiáltottam felfelé nézve. A szobatársaim furán néztek rám - Mi van, én csak próbálom kiosztani, a seggfejt.
- Valószínűleg mindent hall. Kerüld az ócsárolását, mert megszívod. Ő irányítja a játékot. Simán elintézheti, hogy holnapra kipurcanj - figyelmeztetett egy fiú.
- Igazad lehet. Amúgy elárulnátok ti is a neveteket, ha már így össze lettünk zárva? - mosolyogtam körbe.
- Oliver - mondta a sötétszőke hajú, lebarnult fiú.
- Skuly - mondta a vastag ajkú, kicsit gyerekes arcú fiú.
- Christopher - mondta a fekete hajú, kigyúrt fiú.
- Evan - mondta a vörös hajú fiú.
- Zome - mondta a kócos hajú, titokzatos benyomású fiú.
- Na, nem is volt olyan nehéz. Volt már olyan, hogy a csillag az éjszaka kellős közepén váltott pirosra?
- Igen. De nincs belőle nagy gond, mert van egy jelző hang, ami felébreszt minket, ha váltás van. Meg vannak éjjeli őrség, aminek az a feladata, hogy résen legyen.
- Oké. Merre találom a zuhanyzót?
- Elkísérlek - pattant fel Christopher.
Kimentünk az ajtón, a mosdó felé haladva.
- Közös zuhanyzója van a fiúknak, és a lányoknak. Hetvenöt embernek összesen van ugyanis tizenkettő, egymás mellett lévő zuhanyzója. Jó mi?
- Csodás - fintorogtam.
Chris lekísért a zuhanyzóig, és ő is lezuhanyzott. A zuhanyzófülkéje pont előttem volt, és ő neki olyan jutott, amin nincs függöny. Persze, fürdőnadrág (szerűségbe) zuhanyzott, de akkor is láttam a félmeztelen testét. Istenem, hogy mennyire jól nézett ki! De nem fogom utána csorgatni a nyálam, ha belülről egy nulla... de kitudja... Lehet, hogy nem az. Elvégre az tök udvarias egy gesztus, hogy elkísért zuhanyozni. Bár neki is kellet. Na mindegy!
Az én zuhanyzómon volt függöny, ezért kényelmesen levetkőztem meztelenre. Aztán, azon kaptam egy srácot, hogy a kabin tetején átkukucskál. Hát, meglehetősen kiakadtam. Leállítottam a csapot, felsikítottam, felcsavartam magamra villámgyorsan a törölközőt, és szappanos hajjal kisiettem a zuhanyzófülkéből, át a szomszédosba. Lekevertem egy akkora pofont a srácnak, hogy ott maradt a nyoma.
- Csak fel akartam mérni a terepet - mentegetőzött a fiú.
- A farkadat mérd fel, mert nem fogod megtalálni, kislányom - szóltam be neki, mire a mosdó hangos nevetésben tört ki.
A fiú fülig vörösödött, de próbálta leplezni. Majd közelebb lépett hozzám, és belesusogott a fülembe.
- Te viszont semmiből nem szenvedsz hiányt. Szép alakod van - suttogta. Még egy pofont lekevertem neki.
- Anyádnak perverzkedjél, baszod - csörtettem vissza a fülkémbe - Szóval srácok, így próbáljatok kukkolni - néztem körül fenyegetően, mikor megpillantottam a tömegben egy lányt. Egy alacsony, csontos, gebe lányt, pattanásos arccal.
Miután lezuhanyoztam, az első dolgom az volt, hogy megismerkedtem a lánnyal. Nem ítélkezek külső alapján, így eleinte nyitott voltam a barátságára. De ő nem, és ez hamar lejött nekem, ugyanis kijelentette, hogy nekem feltűnőségi viszketegségem van, és ő ilyen lányokkal nem barátkozik. Khm. Köszi.
Aztán Christopherrel visszamentünk a szobánkba.
- Szép volt, Jana - kacsintott rám - Hiányzott a feketék közül egy kemény csaj.
- Miért Odett - az a gebe lány - nem kemény eléggé?
- Dehogy. Nyilas a csaj, de meghúzza magát, ha jön a baj. Ahogy a többi lány is. Fekák közül, te vagy az egyetlen kemény Nyilas lány. A többi mind beszari.
- Miért, van olyan tej lány, aki jó harcos?
- Igen, a Huff ikrek. Két gyönyörű, szőke hajú lány, akik tök egyformák. Szépek, de marha agresszívak. Csomó fiú imádja őket, még fekák is akadnak, akik Huff iker rajongók. Elég durva, mennyire az ujjaik köré csavarják a fiúkat. Ezért vannak életben még, senkinek sincs szíve megölni két szépséget. Én egyszer biztos megteszem, mindenki helyett. Csak még nem volt rá alkalmam.
- Húha. Szívesen leolvasnám a ribancoknak a számát - mosolyodtam el ravaszul.
Este, hamar elaludtam, mert nagyon kimerült voltam. Talán a túra miatt, amit Lioval tettem meg, vagy egyszerűen mentálisan, a sok új információ miatt. Mindenesetre, jót aludtam este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése