Harmadik Fejezet

 Vadásztam, állatokra. A táskában ugyanis volt egy könyv,  a vadonban szóló túlélésről, amiben részletesen kifejtettek mindent. A vadászást, a sütést, a gyűjtögetést. A könyv kiadója a "Fight Triangle" kiadó volt, szóval nyilván a Játékmester agyszüleménye volt az egész, hisz az erdő tele volt számomra tök ismeretlen bogyókkal. Vadászat közben, amit egyébként saját (!) készítésű csúzlival is csináltam, hogy ne pazaroljam a golyót, szóval közben hangokat hallottam. Nem foglalkoztam vele, nagyban foglalkoztam az őz becserkészésével, mikor egy nagy ütést éreztem a fejemen. Au!

  Arra eszméltem, hogy két fehér az arcomba mered.

- Szerinted megöltük?

- Dehogy öltük meg, csak akkor öljük meg, ha elolvassuk a számát.

- Hát akkor tegyük azt! Hisz ez mégis csak egy feka.

- Előtte el is szórakozhatnánk vele, elvégre lány. És nem is ronda lány!

- Én azt mondom öljük meg, még sok bajt hozhat a fejünkre.

- Mi van, ha ő a híres Jana Patton, mi meg kinyírjuk?

- Meggyőztél. Vigyük Drew Smith-hez.

  Oké, Jana, szedd össze magad. Tettesd kábának magad, majd hunyoríts, lesd ki hol van a fegyverük, kapd ki a kezükből, és bang-bang - gondoltam.

 Felpattantam, és kikaptam az egyik fiú kezéből a fegyvert. A lőfegyvert rászegeztem a fegyvertelenre.

- Bármi rossz mozdulat, és lelövöm a haverodat - mondtam fenyegetően.

- Okos kis ribanc vagy te.

- Még egy rossz szó, és szétlövöm mindkettőtök fejét. Az agyvelő tudjátok nagyon gyúlékony, majd jó kis tüzet gyújtok belőle, és megsüthetem a húsotokat nyárson - fenyegetőztem.
 Igazából fogalmam sem volt, hogy gyúlékony-e az agyvelő. Eszem ágában sem volt emberhúst enni, egyszerűen csak jól rájuk akartam ijeszteni, hogy kicsit "keményebbnek" tűnjek. Olyannak, aki nem ijed meg két nála kétszer olyan magas fiútól, akik egy mozdulattal leüthetik őt.

- Oké, oké. Nyugi kislány. Mit akarsz mit csináljunk?

- Vezessetek a fehérek bázisához, vagyis a ti kis központotokhoz.

- Azért nem te vagy itt az Atyaúristen. Nálam még mindig van fegyver - emlékeztette őt a sötétebbik hajú fiú.

  Kikaptam egy mozdulattal a kezében lévő puskát.

- Most már nincs.

- Oké. Akkor elvezetünk a bázishoz, de onnan tovább nem vezetünk. Nem vagyunk mi akkora árulók. Inkább meghalok, mintsem hogy átadjam a zászlót. 

- Jó. Ott elengedlek titeket. De ne szóljatok, társaitoknak a jelenlétemről. Mert ha látom, hogy jönnek, akkor kedves Eric, és Victor, ti halottak lesztek.

- Honnan tudtad a nevünket? - kerekedett el Victor szeme.

- Rá van írva hátulról a dzsekitekre.

  Elvezettek a bázisukhoz, és út közben folyamatosan rajzoltam a térképet. Mikor odaértünk, beesteledett, és elég fáradt voltam, úgyhogy hagytam, hogy lelépjenek. Belefirkantottam a teljes nevüket a füzetembe, és azt, hogy ha megöletnek, ki kell nyírnom őket. Elővigyázatosság. Megfordult a fejemben ugyanis, hogy álmomban megölnek, és akkor hátha eljönnek Forték, és ők akkor befejezik helyettem a munkámat. Nincs sok esély rá, de hátha. Egy ideig aludtam, úgy egy-két órát, de felébredtem, és úgy döntöttem, inkább teszek egy kis éjszakai túrát. A csillag pirosan fénylett. Már csak egy fehért kell találjak, és kész. A bázisuk körül tömegével voltak fehérek, de azért nem voltam őrült, hogy odarontsak. Inkább őröket kerestem, akik a szélén kószálnak. Lesben álltam, és feszülten figyeltem, hátha jön valaki. Aztán hallottam is a mocorgást. Muhaha! Jött, egy felfegyverkezett - mellesleg egész helyes - fiú katona, velem egyidős, egyedül.

  Céloztam, és lőttem. A golyó kilökődött a fiú testéből, de persze a seb lebénította az egész szervezetét. Puff. Eldőlt. Hirtelen teljesen megijedtem, és az eddigi hév, ami bennem volt, pillanatok alatt elszállt, látva a szenvedő, helyes arcú fiút.

- Jana Patton vagy, ugye? - nyögdécselt.

- Igen.

- Én Dan vagyok. Pontosan úgy nézel ki, ahogy Drew leírt. Téged keres - nyöszörgött kínkeservesen tovább.

- Az életed a kezemben van. Mondj egy okot, miért ne öljelek meg - tértem a tárgyra, hatalmas gombóccal a torkomban. Rettenetesen féltem.

- Mert Drew barátja vagyok.

- Ez édeskevés. Segíts bejutni a bázisotokba.

- Azt már nem!
- Akkor kénytelen vagyok megölni - a könnyeimmel küszködtem. Nem szerettem volna embert ölni.
- Drew komolyan szeret téged.
- Akkor miért csalt meg? Ő egy szívtelen féreg. Nem hiszek neked, ő még a saját anyját is gyűlöli!
- Tudom, hogy nem akarsz megölni. Kérlek Jana...
- Az ellenségnek nincs kegyelem - kezdtem el könnyezni. Remegett a kezem, és a pólóját lehúzva a számait kezdtem olvasni.
- Ne... - próbált ellenkezni Dan.
- Kilenc... Kettő... Három - kezdtem el olvasni a végzetes számokat.
- Ne, ne mondd tovább! - kiáltott erőtlenül.
- Nem mondom tovább, ha... segítesz. Azzal mindkettőnkön segítesz!
- Jó. Jó, csak várj egy pillanatot, meg kell nézzem, hogy vannak-e a bejáratnál. Adjad oda nekem azt a kütyüt a hátsó zsebemben van.
 Megfordítottam a testét, és kihúztam az érintő képernyős, GPS kinézetű szerkezetet. A fiú elkezdett pötyögni valamit.
 -Jó. Várjuk meg, amíg meggyógyulok, és akkor indulhatunk. Három óra maximum.
- Akkor már inkább aludjunk.
- Nem, este kell beosonnunk, mikor mindenki alszik.
 Sóhajtottam, de rábólintottam.
  Én naiv! Dan természetesen hívta a fehéreket, és jól leütött egy katona.
 Mikor felébredtem, egy cellában találtam magam, bezárva.
- Felébredt a Patton lány! - hallottam a mély hangot, a rács másik oldaláról.
  Mielőtt bármit is mondhattam volna, elhurcoltak, és elvittek egy másik szobába. A kezeim le voltak bilincselve, mozdulni sem tudtam. Az az átkozott Dan! Meg kellett volna öljem, ott helyben. Gyenge vagyok... - gondoltam. A bázisközpontba cipeltek- Én közben próbált résen maradni, hogy mi merre van. Feltérképeztem magamban a terepet, ahogy azt Forték elvárnák tőlem. Majd megérkeztünk, és találkoztam Drew Smith-el, újra. Sajnos most nem tudtam elfutni, ahogy előzőleg tettem, pedig elég csábító lett volna. De így, lebilincselve.. Maximum csak átrághattam volna magam a bilincsen, mint valami fogkoptató rágcsáló. Sajnos nem vagyok, és voltam rágcsáló, így farkasszemet kellett nézzek Drew Smith-el, aki a való életben darabokra törte a szívem, és most ártatlan mosollyal az arcán meredt rám.