Egy öt perces ordítozós, falba rugdosós dühroham után megnyugodtam, és könnyes szemmel lerogytam az üres folyosó hideg padlójára. Simon próbált megnyugtatni, de én ráüvöltöttem, hogy inkább menjen, és keresse meg a többieket. A többiek - hála a égnek - épségben tértek vissza. Simon rögtön értesítette őket, mi történt Skuly-val, és a két csapat, akik alapból utálják egymást, egy emberként aggódtak a sebesült fiúért. Az orvos mindenkit kiterelt a szobából, hogy nyugodtan kezelhesse a betegét.
Egy óra elteltével az orvos kijött a szobából.
- A golyó nem lökődött ki, így ki kellett húznom. A barátotok épségben van, egyenlőre alszik. Szerencsére nem volt mélyen a golyó, hála a vastag kabátjának. Azonban, megvizsgáltam a golyót, és van egy rossz hírem. A fehérek azt hiszem feltalálták azt az anyagot, ami ellen nem tudunk védekezni, így nem csak a szám leolvasásával tudnak ölni.
- Mi? - hitetlenkedett Poppy - Az lehetetlen!
- Sajnos így van.
- Szerintem nem egyedül sikerült felfedezniük - szólaltam meg hangosan, mire mindenki felém fordult - Láttam egy s mást, mikor náluk voltam. A Játékmester nem teljesen pártatlan, sőt. A fehéreknek kétszer modernebb és felszereltebb a bázisuk, mint nekünk. Én azt mondom, a Játékmester keze van a dologban.
- Miattad van, ribanc! Rád mérges a Játékmester, nem ránk - rontott nekem Odett, mire én egy mozdulattal félrelöktem, szolidan, jelezve, hogy nem akarok verekedni.
- A Játékmester nem hiszem, hogy két napja újította volna fel a fehérek bázisát, csak miattam.
- Akkor is miattad van, ez golyós ügy - tápászkodott fel a lány, és konkrétan nekem esett.
Verekedni kezdtünk, de nem olyan lányosan, ahogy a lányok szokták a filmekben, mikor az utolsó pár cipőért küzdenek. Mi rendesen használtuk az öklünket, a bakancsunkat, nem csak egyszerű hajcibálás volt. Úgy festettünk a bunyó közben, mint az igazi pankrátorok, agyba-főbe vertük egymást, bár csak alig egy perc erejéig. Majd Chris és Oliver szétválasztott minket, és lefogott bennünket.
- Te mocskos kurva, ezt még visszakapod - üvöltöttem Odettnek, ugyanis betört az orrom, ami mellesleg tizenöt perc elteltével helyre jött.
- Gyere, akár most is visszaadhatod.
- Nyugi, nyugiiii csajok - csitított minket Isaac.
Kifújtam a levegőt, és lassan kezdtem el lélegezni, hogy megnyugodjak.
Egy kínos, hosszú csönd után, Evan megszólalt.
- Nem tudom srácok, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem tetszett a csajbunyó.
Mindenki hangos nevetésbe tört ki. Evan visszahozta a jókedvet.
- Jobb lett volna, ha kicsit lassabban csináljátok, és gyengébben, kevesebb ruhában, és mondjuk sárban - tervezgetett Simon.
- Álmodozz csak - förmedt a fiúra Odett.
Ideje volt már lefeküdnünk. Miután lezuhanyoztam, és felmentem a szobába, az ágyban fekve még beszélgettem a többiekkel. Mindenki elmondta, nekik hogy sikerült az akció. Lioék nem is találkoztak egy ellenséges katonával sem, ők megúszták. Chrisék találkoztak három járőrössel a fehérektől, abból kettővel sikerült végezniük. Hát, ők jobban jártak, mint mi. Chris panaszkodott, hogy Chad mennyire idegesítő, és hogy egyfolytában ölni akart ész nélkül. Simon sem volt angyal, de Skuly megsebesülése után abszolút normálisan viselkedett, többé kevésbé. Zome, aki nem sokat szokott beszélni, a nagy sztorizgatások közepette megszólalt.
- Szét kéne rúgni Odett csontos seggét - jegyezte meg, miközben hason fekve a plafont bámulta.
- Ja, az a lány megőrült. Jana nem tehet arról, hogy a fehérek feltalálták ezt az izét - bólogatott Oliver.
- Kösz srácok a támogatásért, de Odettnek már szétrúgtam a seggét, csak leállítottatok.
- Igen, mert csak sárban folytathattátok volna, bikiniben - vihogott Evan.
- Jaaaj Evan - sóhajtott mindenki egy emberként.
Lekapcsoltam a villanyt, és mikor már mindenki épp készült elaludni, mikor már elcsöndesedett a társaság, én megszólaltam.
- Tudjátok kinek kéne szétrúgni a seggét? - mondtam gondolkozva - Drew Smith-nek.
- Ja... De... Izé, szóval sokan azt mondják, te ismerted ezelőtt is Drew-t. Meg mondanak mást is... Szóval mi ez az egész? - kérdezte Oliver.
- Hát - ásítottam - Drew-val egy suliba jártunk, meg hát, együtt voltunk... Szóval, jártunk. Majd szakítottunk, és the end.
- Miért szakítottatok?
- Mert Drew egy akkora gerinctelen faszfej, hogy ott bizonygatta, hogy mennyire bejönnek neki az olyan lányok, mint én, akik nem nyávognak egyfolytában, meg ilyenek. Ott mondta, hogy milyen kicseszett jó már, hogy én nem csak a cipőkről és a körömlakkokról dumálok. Azt is mondta, hogy ő tud várni, ha kell... Aztán, egy házibulin azon kapta az osztálytársam Drew-t, hogy a suli legnagyobb picsáját, Hannah-t kúrja a fürdőszobában. Még egy videó is készült. Undorító féreg, mégis mi a kurva gecit képzel magáról?! Pont Hannah-t, akinek tulajdonképpen a teljes ellentéte vagyok, és pont olyan, mint amilyet ő elvileg utál?! Egy sötét, segghülye ribanc, aki csak a férfi nem boldogításához ért, és felnőtt korába már a sarkon fog állni és pár száz forintért elvállal egy menetet. Drew meg azt mondja, baszod, hogy ő tud várni, meg hogy ő milyen kikurtul rendes srác... Faszt tud várni a kis köcsög. Most meg itt basztat, hogy legyünk ketten, maradjunk ki a játszmából, és éldegéljünk boldogan az ő kis flancos birodalmában. Baszhatja magát, mert én inkább meghalok, mintsem hogy odamenjek hozzá, és vele vacsorázgassak abban szűk pólóban. Hát bazdmeg, fasz se akarna odamenni hozzá, ezek után - mérgelődtem.
A többiek fele márt bealudt gondolom a monológomon - gondoltam magamban, miután befejeztem a történetet.
- Úgy is szét fogjuk loccsantani a fejét, nem kell aggódnod a köcsög miatt - mondta Lio.
- Bang bang - csináltam fegyvert a kezemből, és a plafonra "lőttem" vele.
- Én nekem is van ismerősöm itt - kezdett el mesélni Oliver - A Huff ikreket ismertem ezelőttről.
- Nebaaaasz - pattant fel Evan.
- Komolyan. Egy osztályba jártam velük, és Ivy Huff-fal még kavargattam is, egy-kétszer, de nem volt semmi komoly, egy hetes kapcsolat maximum. Elég népszerű csajnak számítottak a gimiben, de nem számítottak ribancnak. Jó tanulók voltak, látszólag kedvesek, de igazából mindenkit manipuláltak. Para, nagy színészek.
- Minden fehér egy szarrágó foshalmaz - sóhajtott Chris.
- Szarrágó foshalmaz, ez jó - vihogott Evan.
A beszélgetés után lassan mindenki elaludt. Kivétel én, természetesen, ugyanis én még egy jó ideig forgolódtam az ágyamban. Részben azért, mert még mindig nem szoktam hozzá, az ágy keménységéhez, merthogy konkrétan olyan, mintha a földön aludnék. Részben pedig azért, mert ahogy elmeséltem az élményeimet, felelevenítettem őket, és az emlékeken rágódtam. - Drew Smith. Bang bang. - gondolkodtam, és elmosolyodtam.
Egy óra elteltével az orvos kijött a szobából.
- A golyó nem lökődött ki, így ki kellett húznom. A barátotok épségben van, egyenlőre alszik. Szerencsére nem volt mélyen a golyó, hála a vastag kabátjának. Azonban, megvizsgáltam a golyót, és van egy rossz hírem. A fehérek azt hiszem feltalálták azt az anyagot, ami ellen nem tudunk védekezni, így nem csak a szám leolvasásával tudnak ölni.
- Mi? - hitetlenkedett Poppy - Az lehetetlen!
- Sajnos így van.
- Szerintem nem egyedül sikerült felfedezniük - szólaltam meg hangosan, mire mindenki felém fordult - Láttam egy s mást, mikor náluk voltam. A Játékmester nem teljesen pártatlan, sőt. A fehéreknek kétszer modernebb és felszereltebb a bázisuk, mint nekünk. Én azt mondom, a Játékmester keze van a dologban.
- Miattad van, ribanc! Rád mérges a Játékmester, nem ránk - rontott nekem Odett, mire én egy mozdulattal félrelöktem, szolidan, jelezve, hogy nem akarok verekedni.
- A Játékmester nem hiszem, hogy két napja újította volna fel a fehérek bázisát, csak miattam.
- Akkor is miattad van, ez golyós ügy - tápászkodott fel a lány, és konkrétan nekem esett.
Verekedni kezdtünk, de nem olyan lányosan, ahogy a lányok szokták a filmekben, mikor az utolsó pár cipőért küzdenek. Mi rendesen használtuk az öklünket, a bakancsunkat, nem csak egyszerű hajcibálás volt. Úgy festettünk a bunyó közben, mint az igazi pankrátorok, agyba-főbe vertük egymást, bár csak alig egy perc erejéig. Majd Chris és Oliver szétválasztott minket, és lefogott bennünket.
- Te mocskos kurva, ezt még visszakapod - üvöltöttem Odettnek, ugyanis betört az orrom, ami mellesleg tizenöt perc elteltével helyre jött.
- Gyere, akár most is visszaadhatod.
- Nyugi, nyugiiii csajok - csitított minket Isaac.
Kifújtam a levegőt, és lassan kezdtem el lélegezni, hogy megnyugodjak.
Egy kínos, hosszú csönd után, Evan megszólalt.
- Nem tudom srácok, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem tetszett a csajbunyó.
Mindenki hangos nevetésbe tört ki. Evan visszahozta a jókedvet.
- Jobb lett volna, ha kicsit lassabban csináljátok, és gyengébben, kevesebb ruhában, és mondjuk sárban - tervezgetett Simon.
- Álmodozz csak - förmedt a fiúra Odett.
Ideje volt már lefeküdnünk. Miután lezuhanyoztam, és felmentem a szobába, az ágyban fekve még beszélgettem a többiekkel. Mindenki elmondta, nekik hogy sikerült az akció. Lioék nem is találkoztak egy ellenséges katonával sem, ők megúszták. Chrisék találkoztak három járőrössel a fehérektől, abból kettővel sikerült végezniük. Hát, ők jobban jártak, mint mi. Chris panaszkodott, hogy Chad mennyire idegesítő, és hogy egyfolytában ölni akart ész nélkül. Simon sem volt angyal, de Skuly megsebesülése után abszolút normálisan viselkedett, többé kevésbé. Zome, aki nem sokat szokott beszélni, a nagy sztorizgatások közepette megszólalt.
- Szét kéne rúgni Odett csontos seggét - jegyezte meg, miközben hason fekve a plafont bámulta.
- Ja, az a lány megőrült. Jana nem tehet arról, hogy a fehérek feltalálták ezt az izét - bólogatott Oliver.
- Kösz srácok a támogatásért, de Odettnek már szétrúgtam a seggét, csak leállítottatok.
- Igen, mert csak sárban folytathattátok volna, bikiniben - vihogott Evan.
- Jaaaj Evan - sóhajtott mindenki egy emberként.
Lekapcsoltam a villanyt, és mikor már mindenki épp készült elaludni, mikor már elcsöndesedett a társaság, én megszólaltam.
- Tudjátok kinek kéne szétrúgni a seggét? - mondtam gondolkozva - Drew Smith-nek.
- Ja... De... Izé, szóval sokan azt mondják, te ismerted ezelőtt is Drew-t. Meg mondanak mást is... Szóval mi ez az egész? - kérdezte Oliver.
- Hát - ásítottam - Drew-val egy suliba jártunk, meg hát, együtt voltunk... Szóval, jártunk. Majd szakítottunk, és the end.
- Miért szakítottatok?
- Mert Drew egy akkora gerinctelen faszfej, hogy ott bizonygatta, hogy mennyire bejönnek neki az olyan lányok, mint én, akik nem nyávognak egyfolytában, meg ilyenek. Ott mondta, hogy milyen kicseszett jó már, hogy én nem csak a cipőkről és a körömlakkokról dumálok. Azt is mondta, hogy ő tud várni, ha kell... Aztán, egy házibulin azon kapta az osztálytársam Drew-t, hogy a suli legnagyobb picsáját, Hannah-t kúrja a fürdőszobában. Még egy videó is készült. Undorító féreg, mégis mi a kurva gecit képzel magáról?! Pont Hannah-t, akinek tulajdonképpen a teljes ellentéte vagyok, és pont olyan, mint amilyet ő elvileg utál?! Egy sötét, segghülye ribanc, aki csak a férfi nem boldogításához ért, és felnőtt korába már a sarkon fog állni és pár száz forintért elvállal egy menetet. Drew meg azt mondja, baszod, hogy ő tud várni, meg hogy ő milyen kikurtul rendes srác... Faszt tud várni a kis köcsög. Most meg itt basztat, hogy legyünk ketten, maradjunk ki a játszmából, és éldegéljünk boldogan az ő kis flancos birodalmában. Baszhatja magát, mert én inkább meghalok, mintsem hogy odamenjek hozzá, és vele vacsorázgassak abban szűk pólóban. Hát bazdmeg, fasz se akarna odamenni hozzá, ezek után - mérgelődtem.
A többiek fele márt bealudt gondolom a monológomon - gondoltam magamban, miután befejeztem a történetet.
- Úgy is szét fogjuk loccsantani a fejét, nem kell aggódnod a köcsög miatt - mondta Lio.
- Bang bang - csináltam fegyvert a kezemből, és a plafonra "lőttem" vele.
- Én nekem is van ismerősöm itt - kezdett el mesélni Oliver - A Huff ikreket ismertem ezelőttről.
- Nebaaaasz - pattant fel Evan.
- Komolyan. Egy osztályba jártam velük, és Ivy Huff-fal még kavargattam is, egy-kétszer, de nem volt semmi komoly, egy hetes kapcsolat maximum. Elég népszerű csajnak számítottak a gimiben, de nem számítottak ribancnak. Jó tanulók voltak, látszólag kedvesek, de igazából mindenkit manipuláltak. Para, nagy színészek.
- Minden fehér egy szarrágó foshalmaz - sóhajtott Chris.
- Szarrágó foshalmaz, ez jó - vihogott Evan.
A beszélgetés után lassan mindenki elaludt. Kivétel én, természetesen, ugyanis én még egy jó ideig forgolódtam az ágyamban. Részben azért, mert még mindig nem szoktam hozzá, az ágy keménységéhez, merthogy konkrétan olyan, mintha a földön aludnék. Részben pedig azért, mert ahogy elmeséltem az élményeimet, felelevenítettem őket, és az emlékeken rágódtam. - Drew Smith. Bang bang. - gondolkodtam, és elmosolyodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése